AYERS ROCK | HARD ROCK | NAGYKÁLNA-ZSELÍZ

2014. szeptember 05. - bush69

1986 nyarát írtuk. Tombolt a hőhullám... A falon egy Ausztráliát ábrázoló térkép, közepén a híres vörös szikla.Egyedül a sivatag közepén. Ekkor valamiféle párhuzamot felfedezve , érezve saját helyzetemmel a világban, először jött a gondolat, hogy a leendő zenekarom neve csakis az AYERS ROCK lehet...

Az első igazi lépés az „úton“ 1989 februárjában történt: az első akusztikus gitár megvétele, az alapok letétele. Két év múltán jött az első elektromos gitár. Mint legtöbb kedves zenész barátom,
Jolana gitáron kezdtem én is.
Teltek az évek, egyre tudatosabban kerestem a megfelelő embereket a zenekarhoz. 1994-ben Takács Krisztián „Taki“ személyében leltem rá az első dobosunkra, akivel aztán 10 éven át nyomtuk a rockot.... A ´97-es év végére állt össze végre a banda,de még nem álltunk ki a közönség elé. Hiba volt…

1999 júniusában felvettünk egy egyszámos demót „Nincs jövő” címmel. Az éneket még én (Szemerédi István) „szenvedtem fel” rá, igazán tehetséges énekes hiányában… A hiányzó láncszemre 2000 nyarán, véletlenszerűen bukkantam rá Rotyík László személyében. Lacus, ha azon a motoros találkozón nincs rajtad EDDA póló… Közben Taki 2001-ben fél évre távozott a csapatból, hogy 10 buli erejéig a Nautilus zenekart erősítse, majd 2002 júniusában visszatért közénk.

2003-ban hazatért külföldi munkájából Demény Zoltán billentyűs, aki ismét csatlakozott a zenekarunkhoz. Ekkor állt be a csapatba Kiss Zoltán basszusgitáros is.

2004 kora tavaszán ért bennünket az első „kellemetlenség”: nem várt vendégek látogatták meg a próbahelységünket, s vittek mindent, ami csak mozdítható volt – jelentős kárt okozva, rövid időre megbénítva munkánkat.

Ez év májusában jelentős átrendeződés zajlott le a zenekar tagjait illetően. Oszlopos tagjaink Demény Zoltán és Takács Krisztián külföldi munka végett távozni kényszerültek. Ebben a felállásban a csapatunk utolsó buliját 2004. május 15.-én játszotta… Másnap hajnalban a srácok már repültek Angliába… Utólagos köszönet, hogy e bulit még bevállalták.

Ez a hirtelen jött „csapás” épp olyan időszakban érte a csapatot, amikor előttünk állt a temérdek lekötött nyári buli. Gyors keresgélés után szerencsésen ráakadtam az új billentyűsre az akkor még csupán 17 éves Balázs Patrik személyében, aki azóta is erőssége a zenekarunknak. A dobok „ápolását” régi barátunk Jávorka Tibor „Jonci” vállalta fel. A barna bőgő négy húrját továbbra is Kiss Zoltán nyűtte. Mindössze két közös próba után lépett fel a zenekar ebben a felállásban a Kamocsán megrendezett Felvidéki Magyar Szigeten 2004. május 28.-án.

Csupán 4 buli erejéig bírta az amatőr zenészek gyűrődését Jonci barátunk, helyére Lojda Csaba személyében találtunk kitartó, tehetséges dobosra. Csabi előzőleg a Stonehange, később az Overnight csapatokban zenélt Balázs Patrikkal.

2005 szeptember 30. az esti bulinkra készülve Kiss Zoltán váratlan bejelentést tesz: „Ez az utolsó bulim, kilépek.“ Persze mindenki nevet, senki sem veszi komolyan. Pedig kellett volna... Helyére „kisegíteni“ Balázs László – Patrik édesapja – áll be „pár buli erejéig“, aki aztán bő másfél évre a bandánkban ragad.

2007 május vége, 4. Felvidéki Magyar Sziget. Itt búcsúzik a zenekartól Balázs László. Mivel új bőgős még nincs a láthatáron, ezért barátunk Hangya a Kerecsen zenekarból segít ki minket két buli erejéig. Pár nap keresgélés és megvan az új tag: Csomor Krisztián. Ő az egykori Majdnem zenekar gitárosa, de nem okoz neki problémát átállnia a hat húrról a négyre. A bemutatkozása a csapatunkban 2007 június 16.-án volt Nagysallóban egy jótékonysági koncerten.

A 2007-es év utolsó hónapjai aggodalommal töltötték el a zenekar összes tagját, feltéve a nagy kérdést: Hogyan tovább? Egyáltalán legyen-e folytatás. Belső problémáink már-már megoldhatatlannak tűntek. Az év vége felé úgy látszott, befejezi a csapat. 2007 szilveszterének estéjén jött az ötlet, hogy legyen meg a „nagy búcsúzás“ a -mára már hagyománnyá vált- karvai rockfesztiválon,amely minden év január utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre. Épp e szilveszteri napon tettem fel a kérdést a frissen megismert barátomnak,- Jósa Tamásnak-

bevállalná-e a karvai bulin való szereplést. Éjfél után 10 perccel került ki tokjából a gitárom és kb.50 perc elteltével megszületett a válasz. Tomi egy fellépés erejéig –vendégként- érkezett a zenekarunkba... 2008. január 1.-én, alig egy órával az új év kezdetekor.

3 rövid próba után következett a karvai buli, amely után Tamás állandó tagként íródott be csapatunk névsorába.

Nagy lendülettel és újult erővel fogtunk neki a zenélésnek a 2008-as év elején, ennek ellenére az utóbbi évek legkevesebb fellépését produkáló esztendejét zártuk. Számomra ismét pánikhangulattal, amit hűen tükröz az év őszén íródott számunk szövege, melynek címe: „Az utolsó dal“.

A 2009-es évben két fontos, említésre méltó dolog történt zenekarunk életében:

- Május 4.-10. között rögzítettük első stúdióalbumunkat Szombathelyen a HOME stúdióban

- A basszusgitáros posztot a nyár elejétől Palik Gábor vette át.

- 2010-ben a csapat menedzselését Boros János vezényelte, ekkor több nagyobb koncerten, fesztiválon léptünk fel.
- 2012-es év elején tagcsere következett énekesi poszton, a mikrofon mögé ismét Rotyík László lép, egy évre átvéve a csapat frontembere posztját.
-2013-as év a nagy átrendeződések éve:
- Az év elején ismét énekes csere, a zenekar torka Horváth Attila lett Esztergomból, aki az Anagramma zenekar gitárosa is egyben.
- A basszusgitáros posztot Scheller Attila vette át a tavasz elején.
- Dobok mögé Takács Krisztián került, aki a 2013-as év végén kiszállt a csapatból. A megüresedett posztot Horváth György tölti be Esztergomból.