Új tagokat keres a BZ Project! Itt a lehetőség, hogy a hazai prog szféra egyik ikonikus figurájával zenélhess együtt! Ha gitárosként, basszerosként, dobosként, vagy billentyűsként hangszeres tudásodat a hazai prog felemelkedésének szolgálatába állítanád, ne habozz, jelentkezz BZ-nél!
Azt mondtam, ősszel már stúdióban rögzül az új BZ-lemez. Nos, egyre inkább úgy tűnik, nem rögzül.
A dalok köszönik, megvannak (túléltek egy újratelepítés miatti HDD-hibát, úgy tűnik, viszonylag elpusztíthatatlanok), csak épp szép lassan kihátrált a projekt mögül mindenki. Én meg hiába írok meg mindent szépre, nem vagyok profi gitáros, bőgős, billentyűs, főleg nem vagyok tökéletes stúdiómágus. Csak egy énekes vagyok dalokkal, és ez úgy tűnik, kevés.
A BZ Project eddigi csapata ígéretesen indult, aztán elvitte őket az élet. Munka, család, külföld, van itt minden, de úgy tűnik, egy klasszikus bootleg koncert utolsó mondatával élve "ezek itt hagytak engem, baz'meg". Nem haragszom, dehogy, nem önszántukból mentek, mindenkire ráesett mindenféle gond. A világra haragszom.
Szóval, lemez majd talán egyszer. Ha lesz értelme. Ha úgy tudom felvenni, hogy tudom, ott egy csapat, aki megjelenés után képes eljátszani színpadokon, és hajlandó is erre. Ha tudom, hogy ez sem egy-két évre szól, ami után mindenki szétszéled. Ha te gitáros, basszusgitáros, billentyűs, dobos vagy, és jönnél, esetleg szólj. Vagy mit tudom én. Valószínűleg nem véletlen, hogy mindenki kihátrált egy idő után, középszerű zene nem tart meg jó embereket.
Ahogy vége lett a Stonehenge-nek, Wendigónak is, ahogy gyakorlatilag már nem működik az After Crying sem a személyes problémák, egyéb munkák, és ismét az élet miatt, most már tényleg lassan itt a vége. Húsznál több évet adtam a zenének, miközben elmentek mellettem lehetőségek, emberek, karrierek, egzisztenciák. Szar dolog eljutni odáig, hogy most már talán nem is kéne újrakezdeni, inkább csak hagyjon mindenki békén. Belül zokogok és üvöltök, amikor valaki azzal jön, miért nincs már Stonehenge, miért nincs már Wendigo. Hogy miért nem játszik többet az After Crying, hogy miért nincs jelen az At Night I Fly. Én akarnám, higgyétek el...
Eléggé összevissza ez az írás így, de nem megy máshogy. A zene érzelmekről szól, nem a józan észről. Egyedül vagyok egy olyan világban, ami már jócskán elszaladt mellettem. Talán még jönnek társak, akkor megyek tovább. Ha viszont nem, akkor hallgassátok meg néha a régi dalokat és lemezeket, emlékezzetek néha azokra a néhai zenekarokra, és ennyi. Hát így állunk.
