Blaze Bayley (ex-Iron Maiden, Wolfsbane) a legendás brit énekes és zenekara szeptember 18-án a pozsonyi Rock Café-ban, 19-én a kassai Colloseum-ban, 20-án a nyitra-i Frankie-ben, 21-én pedig Besztercebányán a Tirish Pub-ban ad speciális Iron Maiden show-t.
Blaze Bayley két album (The X Factor, Virtual XI) erejéig volt az Iron Maiden tagja. 1994-ben csatlakozott, de 1999-ben távoznia kellett.
Dickinson kilépése után a zenekar énekesek százait hallgatta meg, híreseket és névteleneket egyaránt. Végül a Wolfsbane énekese, Blaze Bayley kapta meg a posztot. A jelöltek között Doogie White is felbukkant, aki később a Rainbow-ban vált világhírűvé. Az együttes már 1994 végén nekiállt a következő album munkálatainak, a felvételek pedig 1995 augusztusában értek véget. Több pletyka is felröppent arról, hogy az albumot az egykori Helloween-frontember Michael Kiske fogja felénekelni. A Steve Harris és Nigel Green produceri munkájával elkészült album 1995. október 2-án jelent meg The X Factor címmel. Az EMI által kiadott, több mint 70 perces anyag a szakma és a rajongók részéről is negatív reakciókban részesült. Elsősorban Bayley stílusát érte kritika, akinek hangja teljesen más, mint Dickinsoné, miáltal a rajongók különböző reakcióit váltotta ki.[56] A lemez a korábbiaknál egy komorabb, sötétebb hangulatú zenekart mutatott. A fő dalszerző, Steve Harris komoly magánéleti problémákkal küzdött ezekben az időkben, tönkrement a házassága és elvesztette az édesapját, a fájdalma az album több számában is érezhető. Zeneileg az előző lemezzel ellentétben itt inkább a hosszabb, epikusabb hangvételű dalokon volt a hangsúly, melyre jó példa a lemeznyitó 11 perces "Sign of the Cross". A lemez borítóját Hugh Syme festette, ami hamarosan gondot okozott a zenekarnak, mivel a WH Smith és más boltok nem voltak hajlandóak eladni, mondván: túl obszcén. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy készítenek egy visszafogottabb borítót, az eredetit pedig megfordítva betették a mellékelt lapok közé. Máig a The X Factor az együttes legvitatottabb és leggyengébbnek minősített albuma, mely kereskedelmileg is az addigi leggyengébb eladásokat produkálta. Angliában 1981 óta ez a korong érte el a legrosszabb eredményt. Ebben nagy szerepet játszott a grunge térhódítása, és a heavy metal visszaszorulása is. A folyamat az Iron Maiden lemez- és koncertjegyeladásain is mutatkozott, melyek gyakorlatilag már a '90-es évek legeleje óta csökkenő tendenciát mutattak. A nagylemezt a "Man on the Edge" kislemez vezette fel, melynek címadó dalához videót forgattak. A dal címe az Összeomlás című filmre utal. Ezt követte a "Lord of the Flies" kislemez, melynek címadó dalát szintén megfilmesítették. A kiadvány emellett egy UFO- és egy The Who-feldolgozást is tartalmazott. Az első koncert az új énekessel 1995. szeptember 28-án volt Jeruzsálemben, Izraelben. A The X Factour-turné során újra ellátogattak Kelet-Európa számos országába, így többek között felléptek Csehországban, Lengyelországban, Szlovénia, Románia és Magyarország területén is. A körút során elsőként adtak koncertet Dél-Afrika és Izrael területén.[57] Ugyan a zenekarra már korántsem volt akkora igény, mint a 80-as években, valamint az arénákból is inkább a kisebb méretű koncerttermekbe szorultak vissza, ennek ellenére sikerként könyvelhető el a São Paulo városában adott Monsters of Rock fesztiválos fellépés, melyre a város 50.000 főt befogadni képes stadionjában került sor.[8] A 133 koncertből álló turné során felléptek volna Bejrútban és Libanonban is, de a koncerteket vízumproblémák miatt törölni kellett. 1996 szeptemberében kiadták első válogatáslemezüket Best of the Beast címmel. A lemez egy új kislemezt is hozott magával, a "Virus"-t. A turné lecsengésével 1997 végén ismét bevonultak Steve Harris stúdiójába, hogy rögzítsék a következő nagylemezt. Ismét Nigel Green volt a társproducer az EMI által 1998. március 23-án megjelenő Virtual XI albumon. A borítót ismét Derek Riggs festette, akinek nevéhez a zenekar leghíresebb borítói kötődnek. Zenei szempontból egy az elődjéhez hasonló anyag született, melyen nagy hangsúlyt kaptak a progresszívabb, terjedelmes kompozíciók. Az album fogadtatása még az előző The X Factor albuménál is negatívabb volt. Sok rajongó úgy érezte, hogy az olyan dalok, mint a "The Angel and the Gambler" és a "Don't Look to the Eyes of a Stranger" túlzásnak hatnak, melyek hosszúságuk ellenére nem bővelkednek az ötletekben, és a refréneket is számtalan kritika érte, miszerint túl sokszor ismétlődnek. Sokan vannak azon az állásponton, hogy az album csak a nagyon szűken vett fanatikusok által élvezhető, valamint, hogy ez minden idők leggyengébb Iron Maiden-albuma. A legtöbben Blaze Bayley zenekarbeli szereplését kifogásolták. A lemez az addigi legalacsonyabb eladásokat produkálta, egy 2009. áprilisi adat szerint az Egyesült Államokban 84.987, míg világszerte 1.050.000 példányt adtak el belőle. Ezzel az eredménnyel a Virtual XI lett a legsikertelenebb Iron Maiden-album. Az albumról elsőként a "The Angel and the Gambler" jelent meg kislemezen, melyhez videoklip egy rövidebb, 4 perces verzióban készült. A második kislemez a Futureal című dalra készült, melyhez szintén forgattak filmet. 1998. áprilisától az év decemberéig tartott a korongot népszerűsítő Virtual XI World Tour nevű koncertsorozat, mely Franciaországban vette kezdetét. A turné során Isztambulban[59] is felléptek. 1999-ben egy gyűjteményes anyag jelent meg Ed Hunter címmel, de a zenekar hallható volt az azonos című számítógépes játékban is. 1999 januárjában Blaze Bayley énekest távozásra szólították fel. A döntést Harris az énekes egyre rosszabb tendenciát mutató koncertteljesítményével magyarázta. Ezzel egy időben a zenekar teljes diszkográfiája újra megjelent újrakeverve, bónuszokkal kiegészítve, Harris felügyelete mellett.
Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
