Rock | Metal | Koncert | Hírek

TANKCSAPDA - Dolgozzátok Fel! (2016)

2017. február 25. - bush69

tankcsapda_dolgozzatok_fel_2016.jpg

Nem igzán tudtam mit is várhatnék a Tankcsapda legújabb albumától. Gondoltam: ez azért mégis "Csak egy"  feldolgozás album, csak nem lehet egy teljes értékű album. Aztán Kopp! Sokat lehet őket ekézni, hogy így eladták magukat, meg úgy pénzt csináltak a zenéből, de valójában csakis irigykedhetünk rájuk, hogy oda jutottak, ahová. S ennek ékes bizonyítéka ez az album is, amivel ismét hozzák a kötelezőt, csak most úgy fűszerezték meg a zenei vonulatot, hogy elhallgatassák azokat a kritikus hangokat is, akik azért vergődnek, mert nekik kicsit sok Lukács Laciék (zenéje). Szóval a debreceni trió gondolt egy merészet, s tettek egy gesztust a többi zenei irányzat kedvelői felé is. Ezen hanghordozón otthon érezheti magát ugyanúgy a Justin Bieber éra diszkóbubusa is, mint a lágyabb rock dallamokat igénylő "nekem mind egy mi szól, csak hangszerrel játszott zene legyen" laikusa is!

A Mi dalaink másoktól hanghordozón a tankok repertoárjából mazsoláztak - többek között - a magyarországi könnyű zenei raklap (általam) kevésbé ismert és nagyon is ismert előadói. Nehéz lesz érdemben szólnom azokról az előadókról és átdolgozásaikról, akik nem a szívemhez szóló zenei stílusban mozognak, de mindenképp érdemes meghallgatni mindet, mivel betekintést nyerhetünk a lelkületükbe és tanúi lehetünk annak, hogy kiből mit hoznak ki a debreceni fenegyerekek slágerei.

Majka és Curtis a Legjobb méreg című örökzöldhöz nyúltak, ami a maga módján úgy szól, ahogy azt tőlük elvárhatjuk (persze a saját stílusukban). Kowalsky meg a Vega az Egyszerű Dal-t hozzták fogyasztásra alkalmas állapotba, s szerintem: sikerült. Örömmel tudatosítottam magamban, hogy az 1 szál gitárral előadott verzió után is "van élet". Alaposan kisminkelték zeneileg, aminek azon pozitívumát tudom a legjobban értékelni, hogy talán a mondandó is új értelmet kapott olykor-olykor, miközben tömtem a füleim akkordjaikkal. Brains, a Rock ‘n Roll rugóját tette magáévá. Ráadásul tette mindezt nem csak zeneileg is, hanem a címét is átírta drum ‘n bass rugójára. Klór Tomiék Wellhello formációjának átdolgozásától inkább az aktuális disco tizenévesei nedvesedhetnek, tekintet nélkül a nemükre. Eltökéltem, hogy mindenképp írok az ő "muzikalitásukról" is pár (jó) sort, de mindez idáig - sajna - nem sikerült. Ákos zenei munkásságának mindig is ministránsa voltam, s azt hiszem Agyarország egyik, ha nem a legnagyobb zenésze, költője és zeneipari mágnása. Kivételesen nagy odafigyeléssel vesézgettem magamban az új zenei köntösbe burkolt, ám már régóta igévé lett szöveg kombinációját. Már-már megbotránykoztató volt hallani, Ákos mindig is jól megválogatott szavai közt, s pont az Ő szájából, hogy "kurvája" és "fingásától". Nem az én világom a szinti-pop, de most behódoltam. Lukács rekedtes "megmondom a frankót" énekhangzása után, Ákos lágy, simogató hangja valósággal megnyugtat. De mégis ott a szöveg durva valóságtartalma, ami közben ébren tart. Számomra pont ezért lett az egyik favorit ez a remekmű. Alvin és a Mókusok Mennyország Touristja azok számára is megnyugvásként szolgálhat, akik inkább a rock zene keményebb stílusaiban lelik kiteljesedésüket. A Leander Kills elaltatja a jónépet egy kis zongora kísérettel a legelején, aztán bumm a lecsóba. Ők sem kímélték a húrokat - Hál Istennek - s egy igazi hajlobogtatós "játszd má’ le" többször aranyapám” nótát kerekítettek belőle. A “jobb, mint az eredeti” külön versenyben nálam mindenképp döntősök.

A Magna Cum Laude Örökké tart elképzelését inkább a Csinibaba című filmbe tudnám beleálmodni. Vagy esetleg egy falusi lakodalom repertoárának hedliner-je ként tudnám vizionálni. Egy olyasvalami született Mező Mihályék hangszereiből, amit anyámnéknak se kéne "erőltetnem", hanem szívesen hallgatnák ők is. Gabika Totova, Adjon az Ég-je meglátásom szerint a Brains, drum ‘n bass-es nótájukra havaz, de meg kell hagyni, Gabikának a torkában nem torokgyík van, hanem hang, amit elismerek. Az első helyre nálam Farkas Zotyáék (Ektomorf) Bárány mesterműve került, mert erról az albumról nekem ez a legeslegjobb, mint az eredeti verzsön. Kopogás nélkül rúgja be az ajtót, feeling jellemzi az egész nótát, velejéig hatol, nem köt kompromisszumokat, hanem nagyon ott van. Zotya megalkuvást nem tűrő érces hanglejtése és a masszív-mély hangzás, maga a műfaj: a thrash teszi teljessé. Avagy eine kleine thrash music.

Lotfi Begi feat. Calidora nevű koprodukció, Klór Tomiéktól merített ihletet. Ugyanaz a "megyek Pesten a belvárba a verdámmal meg a haverokkal, ablakot le, könyököt ki, hangerőt csutkára" sablon, amitől a jövő (állítólagos) generációja hivatott menőbb és trendibb lenni. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint kettőse rendkívül profin találta meg ezen nóta saját verziójuknak érzékiségét, egyszóval: meglelték a titkát annak, hogy mitől is lehet övék ez a szerzemény, hogy adhatnak más ízt ennek a tüneménynek. Az 1 szál gitár itt úgy van rendbe, mint a tankok Egyszerű dalának eredeti verziójában. A Tankcsapda road-os fiukái is kitettek magukért és örömmel sassantok ki a fejemből ilyen alkotásokat megismerve, hogy mennyire mást és mást hoz ki mindenkiből 1 ugyanazon zene. Hála a csíksomlyói Szűznek a duplázó itt sem marad fél lábú kalóz, hanem teljes értékű Hulk, vagyis, úgy operál, hogy attól nem lesz too much a muzsika. Nagy gratula skacok! A Pennhurst zúzdája úgy alakult, hogy hatalmasat szól. Ráadásul ez a legfiatalabb nóta az itt feldolgozott nótákból. Szinte még meg sem emésztettük a Köpök Rátok sajátos - eredeti - verzióját és máris itt az átdolgozás. Le a kalappal, már csak ez miatt is. Arról nem is beszélve, hogy pár alkalmas meghallgatás után máris dúdolom ezt a verziót is a tudat alattimban.

A mások dalai tőlünk korong kezdőnótája (Bonanza Banzai - A Jel ), már csak azért is telitalálat, mert egyszerre kellőképp mérsékelt hangvételű és ugyanakkor kellőképp izmos és tekintélyt parancsoló is, ahhoz, hogy kiérdemelje az első helyet ezen a lemezen. Pont ettől brilliáns kompozíció. Mindenesetre úgy fest, hogy az oda-vissza tiszelet és inspiráció is működik Ákos és a fiúk között. Plussz poénként, az Induljon a banzáj alapriffje is felcsendül a dalban, nehogy kétségeink merüljenek fel, a nóta származásást illetően. Erekció közeli állapotba kerültem, mikor a szintetizátort is meghallottam a dalban. S meglepően odaillett! Egy Tankcsapdába méghozzá!!! Viszont ez garantálta, hogy a szerzemény mégis megmaradt Ákos szerzeménynek, ám csak azért is tankos köntösbe bújt. Jövőből jövő lövő a címe annak a Kispál és a Borz szerzeménynek, ami másodikként "szúrt szemet" a fiúknak. Azonkívül, hogy Lovasi Bandi szövegei mindig is olyan jelleggel bírtak számomra, hogy napokig ültem a tükör előtt, hogy "most ezzel, mit is akart mondani", nagy elégedettségeddel töltött el, hogy Fejes Tomi is !!! VÉGRE !!! elkezdett kis méretű efekt cintányérokat használni, ami remélem kitart legalább a következő albumig, esetleg koncertig. Sidi pedig hozza a kötelezőt. Charlie, Mindenki valakié fergetegét a fiúk kellő tisztelettel tetté magukévá. Nem mellékes, hogy Charlie rekedt, de sajátos hangja után Lukács Laci "rekedt"-je, egyenesen üdítőként hatott.

Egy üveg bort, némi sajtot, valamint diót, esetleg némi fekete olivát tudnék elképzelni a balkonra, lágy szellő kíséretében egy nyári estén az Ossian, Ítéletnap feldolgozásukhoz. Olyan jó kis "nagy ívben leszarom, hogy mi van holnap" életérzést diktál ez a verzió. P.Box-tól a Soha nem elég minimálra esett a választásuk, ahol nálam ismét a billentyűsé a főszerep, amely jelenléte méltóképpen zárja le a zenei mondanivalót a nóta utolsó részében. Hobóék a Cívisváros Blues-t kölcsönézték Debrecenbe. Meglátásom szerint, zeneileg nem sok izgulni valója akadt a rockmaffiának, hogy miből mennyit és hányszor is kell játszani ebben a reprodukcióban. A bluesra jellemző könnyedséggel "dúdolták el" ezt a minimált. Viszont az ezt követő Korál - Maradj Velem "pár sorosa" egy igazi üdítőként hatott. Már csak azért is, mert szerintem, minden igényes zene kedvelő élőlény tudja ki az a Balázs Fecó (és nem Pali!) és ismeri - ha másnem - alap szinten is munkásságát, valamint ennek köszönhetően azzal kapcsolatban is képben van, hogy milyen evörgríneknek adott életet ez az igazi zenész. Ez a nóta osztva kapta nálam az 1.helyet. Kóbor Jancsiék (Omega), Életfogytig Rock ‘n Roll-ja hatott elsőként igazán tökös - eredeti - hamisítatlan Tankcsapda átdolgozásként. Ebben a számban éreztem elsőként, hogy "ez a Nektek való nyersanyag, ha már átdolgoztok nótákat". Egész végig bólogatok a fejemmel, akárhányszor is hallom, ráadásul szüntelenül. Egyetlen bajom ezzel az üdvöskével, hogy úgy van befejezve, hogy sehogy. A legnagyobb ellenszenvemet váltja ki, ha egy dal úgy végződik, hogy lehalkítják a végét. Az olyan, mint amikor a tengeralattjáróra ablaktörlőt szerelnek, azaz: Minek? A másik osztott első helyem bizony, hogy a Nagyvárosi farkas-é lett a Beatrice-től. Egy remekbe szabott "ragadozó"-t szült a fiúk "verme". Nekem nagyon gyere be, eleve már csak a felépítése miatt is. Meg aztán Lukács dörmögése még állatibbá tette a farkas nótát. De Sidi gitárhangzását sem érdemes figyelmen kívül hagyni és a ritmusdoktor sem hagyja lustálkodni a duplázót. Szóval ez az egyik legösszerakottabb kedvencem. Az ez után következő kőkeményen masszív bordelt valójában az Aurórának köszönhetjük (Egy kis anarchia). Úgy gondolom, hogy aki az előző század utolsó tizedévében is már Tankcsapdát hallgatott, annak nem kell bemutatnom a győri formációt sem. Csontig ható zúzda, hiszen valahol mindannyian picit punk-ok vagyunk, mégha meg is próbálnánk tagadni. Pataky "Ufó" Attiláék (értsd: Edda művek) Semmim nincs-e lenne az a másik hangegyveleg, amelyről el tudnám hinni, hogy echte új tankos nóta, ha nem ismerném az eredetit. Lehet érdemes volna Attilának inkább a fiúknak való nóta írással foglalotoskodni, mintsem az ufókkal fajtalankodni és Lakodalmas Lajosnál vergődni a színpadon gyengébb pillanataiban. Kitartóan hiszek abban, hogy maffiáék nem ok nélkül hagyták utolsó számnak a Pokolgéptől, a Hol van a szó című, mindenki számára kötelező (tan)anyagot. Egy kiváló záró darab utolsó felvonásnak. Nem hiába szerette a reklámban anno Emese is a metált. Az alap az megmaradt és ez így is van jó ebben a fergetegben. A kisagyig ható melódia, ami képes aljas módon egész nap a fejedben jelen lenni.

Aki eddig is bugyogott, mint a moslékos kanna, a tagcsere miatt, meg minden más szir-szaron kiakadt velük kapcsolatban, annak azt ajánlom: elégítsen ki 1 néger falut, abban a tudatban, hogy abszolút nincs igaza: igenis jó ez a Tankcsapda (már megint). Alkottak, alkotnak és reméljük még soká alkotnak is még a fiúk, hogy az igényes zenére habzó arcok, mindig is mosolyra kerekedjenek, ha meghallják a jó kis lógós tökű rock ‘n roll-t, legyen az feldolgozás, vagy saját dal. Az Ektomorf mintájára remélem a tankok is elgondolkodnak azon, hogy pár számmal élőben is megörvendeztethetnének minket koncerten is. Mégha csak kölcsön is kérték :Dtankcsapda_df.jpg

Írta: Khéli "Baggio" Bálint

 

A bejegyzés trackback címe:

http://felvidekirockmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr7712293125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.